Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A kék madár

2009.10.06
 

SZÍVBŐL SZERETNI:

A következő kép nem jeleníthető meg, mert hibákat tartalmaz: „http://vicushka.freeblog.hu/files/madar2.jpg”.

A Kék Madarat nem kell távoli országban keresni.

 

A Kék Madár mindig velünk van,

 

ha szeretjük egymást

 

és örülünk az élet legkisebb ajándékainak is.

 

De mindig elrepül, ha bántjuk egymást,

 

ha irigykedve figyeljük egymás örömét.

 

Mert a Kék Madár maga a boldogság,

 

és kalickája az emberi szív.”
(Maurice Maeterlinck)

 

“A mondabeli tövismadár

 

csak egyetlenegyszer énekel életében,

 

de akkor szebben,

 

mint a föld bármilyen más teremtménye.

 

Ahogy elhagyja fészkét,

 

egy tövises fát keres, és nem nyugszik,

 

amíg rá nem talál.

 

Akkor az ádáz ágak között rázendít dalára,

 

és fölnyársalja magát a leghosszabb,

 

leghegyesebb tövisre.

 

Haldokolva fölébe emelkedik önmaga szenvedésének,

 

hogy túltrillázza még a pacsirtát, a csalogányt is.

 

Egyetlen csodálatos dal, az élete árán.

 

De akkor az egész világ elnémul, őt hallgatja,

 

és Isten mosolyog az égben.

 

MERT A LEGESLEGJOBBNAK

 

MINDIG FÁJDALOM AZ ÁRA…

 

Legalábbis a monda szerint.”

 

(Colleen McCullough: Tövismadarak)

 

http://csicsada.freeblog.hu/files/a%20boldogs%C3%A1g%20k%C3%A9k%20madara.jpg

 

Nagyon közel kell, hogy Hozzád közel legyek,

 

mert minden érzékemmel éreznem és tudnom kell,

 

hogy hozzám tartozol!

 

http://ima.dada.net/image/3632152.jpg

 

Színes tollú kis madárka
csicseregte tele fülem,
Oly kellemest dalolt
megnyitotta szívem.

 

Beengedtem, kérlelgettem
repüljön még közelebb,
kedves hangját úgy vigyáztam
nem volt mi most fontosabb,
mint fülemben hallanom
édes csengését a szónak,
s e daltól kábultan elhittem,
részese lehetek a jónak.

 

de a szivárványos madár csak
átutazóban jár nálam…
úgy érzem nem akarja,
hogy a etessem itassam.
Ablakomon bekukkantott
s szívemet csőrébe vette,
elrepült messze vele,
hol… valahol kiejtette.

 

http://blogol.hu/pikz/fornetti/k_k_mad_r.jpg

 

Ha magunkban hordozzuk a boldogságot

 

akkor miért nem férhetünk hozzá?
A válasz végtelenül egyszerű:

 

mert folyton önmagunkon kívül

 

keressük a boldogságot.

 

Rávetítjük mindenfélére,

 

melyet mihelyt elérünk,

 

már el is vesztette vonzerejét,

 

mert nagyon jól tudjuk, hogy ez nem AZ.

 

Álljunk csak meg egy pillanatra,

 

és nézzünk mélyen a szívünkbe.

 

Tegyünk félre minden gondolatot.

 

Irányítsuk pillantásunkat befelé,

 

és ott megtaláljuk AZT,

 

amit keresünk.

 

Semmi mást nem kell tennünk,

 

mint megszüntetni azokat az akadályokat,

 

melyek elválasztanak tőle,

 

melyek saját magunk teremtette gondolatokból,

 

illúziókból és vágyakból állnak.

 

Mi hoztuk létre ezeket az akadályokat,

 

így csakis saját magunk

 

tudjuk őket megszüntetni.

 

Szánjunk egy kicsit több időt saját magunkra.

 

Ne féljünk, ha boldognak érezzük magunkat,

 

higgyük el, fogadjuk el, amíg tart!!

 

Éljük át, élvezzük, adjuk át magunkat neki!

 

http://www.posa.hu/feltoltott_anyagok/14_sajto/152/Inner%20Peace.jpg

 

Most élsz

 

Olvad az idő, mint a halvány jégvirág,
és a tűnő boldogság majd véget ér.
Ott állsz egyedül, falevél a dombtetőn,
álmos holdfény rád köszön, s elfúj a szél.
De addig van remény, minden perc ünnepel,
hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el!

 

Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.

 

Múló örömök sivár létünk színpadán,
mikor egy szó hallatán dobban a szív.
Sajnos vége lesz, tudjuk már a kezdetén,
túl az álmaink ködén a semmi hív.
De addig van remény, minden perc ünnepel,
hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el!

 

Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.
Most, most, most, most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.
Most, most, most, most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.

 

http://kekmadar.freeblog.hu/files/jpg11954.jpg.jpg

 

Várnai Zseni
Szerelem

 

Messze, a kéklő üveghegyeken
él egy madár, a neve szerelem.
Topáz a csőre, és a két szemén
rubintos tűzben szikrázik a fény?
A szárnya zöld, a begyén kék pihe,
alatta ver forró piciny szíve
és mint a villám lecsap hirtelen,
fényből, viharból jön a szerelem!

 

Már láttam egyszer, jött egy pillanat
szívemre ült és hittem, itt marad,
utána kaptam gyorsan és kezem
átfogta csöppnyi testét melegen,
vergődött, karmolt és az átkozott
tenyeremben verébbé változott,
szebbik valója eltűnt, messze szállt
s talán már más szív fölött muzsikált.

 

Elfogni őt, bezárni nem lehet,
akár a fényt, vagy nyargaló szelet,
csupán a vágy oly szárnyaló szabad,
hogy utolérje azt a madarat.
A színe, hangja mindig újra más,
meseszerű, különös és csodás
Ott fönt lakik a kék üveghegyen
az a madár a neve szerelem

 

A következő kép nem jeleníthető meg, mert hibákat tartalmaz: „http://deruselet.hu/image/madarak.gif”.

 

“Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz

 

- mondta a róka.

 

Ha például négykor érkezel majd,

 

én már háromkor elkezdek örülni.

 

Minél előrébb halad az idő,

 

annál boldogabb leszek.

 

Négykor már tele leszek izgalommal

 

és aggodalommal, fölfedezem,

 

hogy milyen drága kincs a boldogság.

 

De ha csak úgy akármikor jössz,

 

sohasem fogom tudni,

 

hány órára öltöztessem díszbe a szívemet.”

SZERETNI, CSAK FELFELÉ LEHET!
Senkit sem szeretünk azért, mert buta, gonosz, aljas, csúnya, büdös,gyenge, gyáva-hanem azért, mert okos, jó, szép, kellemes, erős, bátor.
Még akkor is, ha nem ilyen-ha szeretjük, belelátjuk, vagy beleképzeljük ezeket az értékeket.
HA AZT MONDOD : OLYANNAK SZERETLEK, AMILYEN VAGY, nem igaz!!!!
Mert, ha valóban szeretsz, többnek látsz, mint amilyen vagyok!!!
Ha szeretsz valakit, fölfelé nézel rá.Minőségileg többnek látod!!!

AKI SZERET AZ NEM A SZEMÉVEL, HANEM A SZÍVÉVEL LÁT....!!!!-nagy igazság...:)))
Lappangó, mások számára nem látható jó tulajdonságokat vetít rá a szeretett lényre. Lehet, hogy egyáltalán nincsenek is meg benne. Csak ő látja.
A szívünk mindig az "égi" felé néz.
AMÍG SZERETEK VALAKIT, FÖLFELE NÉZEK RÁ.BELENÉZEK A SZEMÉBE, S NAGYON MAGASRA LÁTOK BENNÜK.
Még akkor is, ha ez nehéz, de, ha szeretem megtalálom a másikban azokat a jó tulajdonságokat, amiért felnézhetek rá.Ha csúnya, akkor nagyon kedves, ha durva, akkor erős, ha gyáva, akkor gyengéd,ha buta, akkor nagyon jó ember.
Másképp látom, mint ahogy kinéz. Megszépül a szememben.
Ha szerelmes vagy valakibe, olyasmit látsz benne, amit mások nem látnak.És te sem fogod attól a perctől, amikor megszűnik szerelmed. Visszaszürkül, visszacsúnyul, jelentéktelenné válik.

A szív szemével nézni, azt jelenti, hogy fölfelé látunk...magasabbra és eszményítve.

Egy nő, akit nagyon szeretnek, kifejezetten megszépül, kivirul....
Látszik az arcán, a bőrén. Ragyogóbb lesz!! Egy arcon látni, ha szeretik...
És persze azt is, hogy Ő szeret.
És egy férfi, aki gyenge volt, erősebbé válik, pusztán attól, hogy valaki a szív szemével nézi őt!!!!!


A SZERETET AZT JELENTI, HOGY FÖLFELE NÉZÜNK EGYMÁSBAN.
Ha ez nincs- akkor már nem szeretsz!


A következő kép nem jeleníthető meg, mert hibákat tartalmaz: „http://s3.images.www.tvn.hu/2008/05/16/16/57/www.tvn.hu_06489448e35a42ab18109538afcc24ac.gif”.

 
 
 


Vérkönnyek



Egy édesen sós könnycsepp hullt kezemre,
mely mint egy égő,
lángoló vércsík marta bele szemembe neved
s vele utolsó emléked.

A könnycsepp nehéz kőként gördült könyökömre,
S onnan sziklaként ütött sebet a földbe...
megrendült a vidék, sóhajtottak a fák is,
és a madarak mind rettenve rebbentek messzire...

Magam maradtam...

Tudom Kedves vagy nekem,
de a távolságod fáj...s míg velem játszik az élet,
lassan hulló könnycseppekben
elvérzek...

Elviselném, ha velem lennél...

Már csak az emlék s a remény éltet,
mely életben tart, de csakis érted.

S itt a kínnal teli bántó napok, izzó vasként szurkálják lelkem,
mely minden nappal csak jobban és jobban fájnak nekem...
nem gondolni, nem figyelni a megalázást elviselni,
nem bírom tovább nélküled...

Istenem hát nem kegyelmezel meg nekem?

Adj halált, vagy adj végzetet,
Adj bármit, csak ennek, ennek legyen vége...kérlek Istenem!

Ha átölelnél...ha két kezed, kezembe tennéd,
Ha csókkal halmoznál el újra s újra... élnék megint.

Hogy vágyok rád...tudod jól,
s mikor este feljön a Hold, sóhajtva nézek rá itt egyedül,
Talán te is nézed valahol, s legbelül
még vágysz arra, hogy enyém légy....hogy ne fájjon úgy az egyedül lét.

A könnycseppek csak záporoznak,
Soha de soha meg nem állnak.
A jó ég tudja, meddig kínozzák még szívem,
mikor lesz, hogy megmented lelkem.

Imádlak Kedves, ne kínozz tovább!
Az ember nem repül, hisz nem madár...
Szárnyalni is csak veled tudok,
Mert aranytollú madár csak veled vagyok
 
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

mindenkinek

(csalogány, 2010.10.14 23:50)

ma este találtam ezt az oldalt tiszta véletlenül gyönyörű köszönöm

Jégmadár

(csillag, 2009.10.06 21:04)

Szeretek nálad verseket olvasgatni,
nagyon szépek...és a képek is. Puszi