Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


FÖLDÖN FÉSZKELŐ MADARAK

2009.10.05

 Levélhalmazon a fészke
  Patak fölé hajló fák lombkoronáin átszűrődő kevéske fény belevész a vegyeserdő dús aljnövényzetének nyírkos sűrűjébe. A nyálkás barna avarszőnyegen korhadó ágtörmelékek közt, kidőlt fák égnekmeredő gyökereiről bizarr alakú fekete földdarabok lógnak. Tömzsi, verébnagyságú eleven madárka bujkál az ágak között, most hirtelen megáll, leereszti szárnyait, felcsapja farkát  s bókol is egyet. Egy pillanatra kiviláglik látványos narancspiros begye, mely szín arcát és homlokát is ékesíti s amelytől nevét is kapta ez az egyébként hamuszürke fejű, avarszínű madárka, a vörösbegy (Erithacus rubecula). 
  Élete nagy részét itt éli le az erdő aljnövényzetének nyirkos sűrűjében, itt turkál a nedves avarban s nagy buzgalommal szedegeti az ott hemzsegő rovarokat, pókokat, százlábúakat, s nem válogat, megeszi a gilisztát, s jóízűen elfogyasztja a nyálkás meztelencsigát is. Az udvarló hím is e finom csemegékkel kedveskedik  kiválasztott párjának, s közben halkan induló füttymotívumaival, dallamos trilláival, amelyek a legszebb madárhangok közül valók, igyekszik megnyerni annak kegyeit, de gyakran csőrével és karmaival kell megvédenie birtokjogát az idegen betolakodókkal szemben, amelyeknek vörös mellénye azonnali agreszivítást vált ki belőle. Áprilisban a tojó egyre gyakrabban tekintget be a rőzserakások alá, a korhadó tuskok vagy élő fák földközeli üregeibe, alácsüngő fűszálak vagy kidőlt fák gyökerei közé, s többször is az igen kedvelt  patakpart oldalában lógó gyökerek alatti sötét üregek mélyére, mindazokra a helyekre, amelyek  oldalról és felülről is védelmezik majdan épülő fészkét.
  Ha megtalálta a megfelelő helyet, annak környékéről rengeteg száraz falevelet hord rakásra, ennek tetejébe pedig fűszálakból, mohából és finom hajszálvékony gyökerekből formás kis fészket épít. A 10-12 cm átmérőjű 4,5 – 5 cm mély fészekben, április második felében az 5 –7  sárgásfehér alapon halvány rozsdás sárgás, vagy ibolyás pettyekkel gyéren fedett tojásain többnyire már ül is a tojó.
  Kétheti kotlás után megpattannak a kb. 2 g-os tojáskák, s kidugják fejüket a csupasz és tehetetlen apróságok, amelyek az első napokat még anyjuk szárnyainak melege alatt vészelik át. Ha már elhagyják a fészket, a szülők újabb költéshez látnak, s júliusban egy újabb nemzedéket engednek útjukra. Ősszel a zamatos bogyókon megerősödve készülnek a vonulásra, s ilyenkor az őszi esték csöndjében fel-felcsendül újra a vörösbegyek andalító dala. A hónap végén aztán elindulnak a Földközi-tenger melléki telelőhelyeik felé, de ha enyhe a tél, gyakran idehaza is áttelelnek.
Otthon a gyökerek közt
Ahol a vörösbegyet láttuk, él egy másik kis madár is, szinte a legkisebb, hisz az ökör szeménél aligha nagyobb, s neve is erre utal – ökörszem (Troglodites troglodites). Ott bujkál a legsűrűbb bozótban, az ágrakások útvesztőiben, aprókat ugrálva rövid farkát hetykén felfelé tartja, s néha bókol is egyet-egyet az ágak közt rejtőző apró rovarok, pókok, hernyók, bábok után, s helyből felröppenve kapja el az arra repülő legyeket, szúnyogokat. Most hirtelen alacsonyan, gyors szárnyalással egy újabb ágrakásba surran át s erőteljes messzehangzó cserrentéssel riaszt. Teste tömzsi, rövid szárnyai lekerekítettek. Tollazatának vörhenyesbarna alapon feketével harántcsíkolt  színei tökéletesen beolvadnak a viharvert ágak felcserepesedett kérgeinek színeibe. Hasoldala fehéresbarna, enyhén lefele ívelő csőre hegyes. Nagy mélybarana szemei fölött világos sáv húzódik. 
  A sík és dombvidéki lomberdők s a hegyvidéki fenyőerdők, borókások patak-völgyeinek állandó madara, de sehol sem mondható gyakorinak. Kedveli a víz közelségét, a patakvölgyek dús vegetációját, a szakadozott patakpart oldalában alámosott gyökerek szövedékét, a hordalékágak feltornyosuló káoszát, amelyek nemcsak táplálékban  vagy búvóhelyben, de fészkelőhelyekben is bővelkednek.
  Áprilisban a hím rendszerint egyszerre több fészek építéséhez is nekifog, de nem mind fejezi be őket, hanem e „játékfészkek” közül egy párat majd éjszakázásra használ fel.  Általában az alacsony, szél döntötte fák gyökerei vagy a patakpart lecsüngő gyökerei közé, rőzserakásba, nagyobb repedésekbe építi aránylag nagy, gömbölyű, minden oldalról zárt fészkét , vékony gallyakból, indákból, száraz fűszálakból, amelyet mohával tömít s levelekkel takar be.
A fészek oldalán tágas bejárónyílást hagy. A tojó a fölajánlott fészkek közül választja ki a családalapításhoz megfelelőt, s azt vastagon kibéleli puha, meleg tollakkal olyannyira, hogy abban valósággal elmerül a 6-8, néha 10, fehér alapon vörösbarnával finoman pettyezett, apró tojás. Az alig 1,3 grammos tojásokból, 14-16 napi kotlás után kelnek ki a fiókák s még 16-17 napig a fészekben maradnak.
A költés ideje alatt eddig csak lelkesen éneklő hím most már egyre gyakrabban jelenik meg a fészeknél és segít a tojónak, hiszen a gyorsan fejlődő fiókák táplálékigényét az már képtelen egyedül kielégíteni. Gyakran több fészket is felkeres, mert e barna kis vitéz egyszerre két vagy több tojóval is tart fenn kapcsolatot, példát adva az énekesmadarak ritka esetében érvényes többnejűségre. Ha a fiókák elhagyták a fészket, a szülők másodszor is költenek. Télen sem vonulnak el, s ha nagy a hideg gyakran többen egy fészekben, közösen töltik az éjszakát.
Kemence- és gömb alakú  Levélfészkek
  A fiatal bükkös lombkoronáján áttörő napsugarak, különös ábrákat rajzolnak az avarszőnyeg monoton hátára amelyek hol itt, hol ott jelennek meg a lombok közt játszadozó szellő kénye-kedve szerint. Egy falevélnél nem nagyobb, de karcsúbb kis madár dalol önfeledten, egyre gyorsabban és hangosabb ritmusban az ide-oda nyargaló fénypászmák között, s ha nem mozogna minduntalan, talán sohasem fedeznénk fel a sárgászöld avar hepehupái közt, hiszen tollruhájának színei tökéletesen egybeolvadnak környezetével. A sisegő fűzike (Phylloscopus sibilatrix) kedvenc élőhelyei ezek az aljnövényzetben szegény, zárt koronájú bükkösök, vegyes állományú sík- és hegyvidéki lomberdők. Felsőteste élénk sárgászöld, torka és begye kénsárga, s mély barna szemei fölött a szemöldöksáv élénkbarna színét a fajtető barnás árnyalata feltűnően emeli ki. A szárny és faroktollak sötét barnászöldek, világos sárgászöld szegéllyel, hasa pedig fehér.
   Nevét az éneke végén felgyorsuló, szisegésszerű hangokról kapta. Az április közepén érkező hím nemsokára elfoglalja revirjét, s hangos énekkel jelzi ezt. Többnyire csak szip-szip-szirrrr éneke árulja el jelenlétét, hiszen a lombkoronában magasan éneklő madárkát másképpen aligha vennénk észre, esetleg, ha csak éppen egyik ágról a másikra nem repül át, hogy amott is az ághegyig ugrálva nagy buzgalommal felkutasson minden mozgó vagy lapuló rovart, pókot, hernyót vagy álcát. Eközben arra is szakít egy kis időt, hogy leeresztett szárnyakkal és szélesre nyitott csörrel eldaloljon egy-egy strófát.
 Április végén, május elején a tojó az erdő egy nyíltabb részén nekilát a fészeképítéshez. Többnyire enyhe lejtőn, talajmélyedésben a sűrű fű- vagy avar közé, alacsonyan elágazó bokor szára mellé építi érdekes, kemence formájú, boltozatos fészkét.
 

  A készülő fészek anyagát közvetlen környezetéből gyűjti. A fűszálakból font, oldalsó bejárónyílással ellátott fészket kívülről vastagon száraz levelekkel fedi, így majdhogynem felfedezhetetlen. Belsejét fűszálakkal és barkapehellyel béleli, sohasem tollal, amint azt más, hasonló fajok teszik. Az 5-7 fehér alapon sötét bíbor- vagy barna pöttyökkel sűrűn fedett, alig 1,3 g-os piciny tojásokon csak a tojó kotlik, a hím csak esetenként eteti. A 13 napi kotlás után kikelő fiókák még 11-12 napig a fészekben maradnak, majd annak környékén szélednek szét.
A sisegő füzikék sokszor már szeptember elején a rovarnépség megritkulása miatt, amely kizárólagos táplálékukat képezi, délebbre költöznek s a telet Közép-Afrikában vészelik át.
  A sisegő füzikéhez megtévesztésig hasonló, de 2 cm-el rövidebb testhosszú csilpcsalpfüzike (Phylloscopus collybita) rokonától eltérően, a dús aljnövényzetű gyér erdők, ártéri erdők madara, a síksági tölgyesektől a törpefenyőövezet legfelső határáig. Kedveli a nyirkos helyeket. Tavaszi visszatérésekor is a korán kilombosodó fűzeseket keresi fel először, amelyeknek ilyenkor leggazdagabb a táplálékkínálata. A tojó előtt pár nappal hamarabb érkező hímek erős, messzehangzó dalukkal foglalják el revirjüket. Egyszerű énekük „csilp-csal, csilp-csal” hangok hosszú sorozatából áll, innen ered fajnevük is. E madárka háta és fejtetője zöldes árnyalatú barnásszürke, világos szemsávval a fej két oldalán, alsóteste szürkésfehér zöldes árnyalattal, lábai pedig sötétek.
Igen eleven, örökmozgó kis madár, mely a lombok között ugrálva szerzi be rovarokból, pókokból, hernyókból, valamint szúnyogokból álló táplálékát, amelyekhez apró karcsú teste és hegyes csőre révén könnyedén hozzáfér. Áprilisban a tojó tüzetesen átkutatja az erdei tisztás minden rejtett részét, a felpúposodó avarszőnyegtől a sűrű bozót vagy áfonya, csalán nyújtotta rejtekhelyekig, hogy a fészkeléshez a talajon vagy annak közelében megfelelő helyet találjon.
  A fészek építéséhez szükséges anyagot a közvetlen közelből szedi össze, ugyanolyan körültekintő igényességgel, mint ahogyan azt a fészek helyének kiválasztásakor tette. Többször is átforgat, felemel s visszadob egy-egy levelet vagy fűszálat, míg az megnyeri tetszését, s épülő fészkének falába kerül. Ha elkészült az igényes munka, a száraz szálakból font gömb alakú, oldalán bejáróval ellátott, száraz avarral fedett remekmű belsejét puha tollakkal béleli ki, s április végén vagy május elején 5-6, fehér alapon vörösbarnán finoman szeplőzött tojást rak bele. A kéthetes kotlást a tojó egyedül végzi, csak időnként hagyja el rövid időre fészkét, hogy táplálkozzon. A kikelt apróságokat még három napig melengeti anyjuk, s később is együtt alszanak a fészekben. Most már a hím is segít a fiókák etetésében, melyek két hét múlva el is hagyják a fészket, s a környéken kezdenek önálló életet. 
 A szülők júniusban másodszor is költenek. Ősszel a megfogyatkozott rovarok mellett bogyókat is fogyasztanak. 
 A telet a Földközi tenger medencéjében és Észak-Afrikában vészelik át.
E néhány faj bemutatásával, a földön fészkelő madaraink ismertetésének végére értünk. Következő számunkban, egyes madarak a talajba vájt különleges fészkeivel ismerkedhetünk majd meg, az úgynevezett talajban fészkelőkkel.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

1532

(marcsika, 2012.04.27 15:59)

nagyon szeretném ha llátnám a gémeket

Re: 1532

(marcsika, 2012.04.27 16:01)

nem nem ez nem igaz nem nem bocsika nem ide akkartam volna írni meg nem ezt bocsika