Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Érdekes madarak...

2011.04.25

Magyarország legkisebb madara,sárgafejű,tüzesfejű.

 


A királyka vagy koronásmadár-nemhez tartoznak Európa legapróbb madarai. Főként arról ismerhetők föl, hogy a fejtető közepén: sárga- vagy vörösszínű sáv vonul végig s hogy a csüd elől is hosszú szarusínnel van borítva, nem pedig pikkelyekkel. Orrlyukaikat fésűszerű tollacskák fedik, a szájzug fölött néhány fekete sörteszálacska van. A királyka-nem körülbelül tucatnyi fajt és alfajt számlál s tagjai egész Európában, Észak-Afrikában, a Kanári- és Azori-szigetekig, Ázsiában Turkesztántól a Himalájáig és Japánig, az Újvilágban pedig Grönlandtól Mexikóig vannak elterjedve.
A sárgafejű királyka (Regulus regulus L.)
Régebbi tudományos nevei: Regulus cristatus vagy Regulus flavicapillus. Felül fakó olajzöld, halántéka és nyakoldalai fakó olajbarnák; homlokszegélye és szemöldöksávja világosabb, a kantár és a szem környéke fehéres, fejbúbján a toll sárga, a meghosszabbodott fejtetőtollak élénk narancsszínűek, oldalt fekete sávval szegve, hasi oldala rozsdás sárgásfehér, az oldalak rozsdabarnák, az evezők és farktollak olajbarnák; a külsőzászlón keskeny, világos olajzöld szegés, a másodrendű evezők belső zászlója fehéren szegélyezett, a külső zászló fehéressárga,töve mögött fekete harántcsík; a másodrendű evezők hegyén keskeny, fehéres szegély, az elsőrendű evezők elől lévő szárnyfedőinek hegyén széles, sárgásfehér szegély; a szárnyon két keresztsáv keletkezik. A szem sötétbarna, a csőr szarufekete, a láb barna.
A sárgafejű királyka (búbosfejű királyka, zizike) Magyarországon nem éppen ritka madár. Részben téli vendég, részben átvonuló. Télen át inkább csak a sík vidékre vonul s ilyenkor csak kevés van nálunk, ellenben az őszi és tavaszi átvonulás idején mindenütt nagyon gyakori. A sárgafejű királyka tehát Magyarország kis részében téli vendég, túlnyomó nagy részében átvonuló.
Csodálatosképpen még nincs eldöntve, hogy fészkel-e nálunk a királyka vagy sem. Hazai származású tojását még nem ismerjük. A Nemzeti Múzeum tojásgyüjteményében van egyetlen fészekalj, amely azonban kérdőjeles, nem lehet tudni, hogy melyik királykafaj tojásai. Ez a fészekalj Liptómegyéből való. Ezenkívül Ertl G. említi, hogy Feketevágon talált egy fészekaljat, de ez nem került nyilvános gyüjteménybe, így valódiságát nem lehet ellenőrizni. Ha fészkel is nálunk, úgy csak a magasabb hegyvidéki fenyvesekben lehetne fészkét megtalálni.
Gazdasági jelentősége csekély. Egyrészt aránylag kis mennyiségben tanyázik nálunk, másrészt csak az év egy részében. Caiki E. 48 gyomortartalmat vizsgált meg 1907-ben s ezek alapján arra az eredményre jutott, hogy a királyka a fenyvesek szorgalmas rovarpusztító madara. A gyomortartalomban talált rovarok mind olyanok, amelyek fákon élnek vagy ősszel a kéreg repedéseiben találnak menedéket. Mindezek pusztításával erdőgazdasági szempontból hasznos. A magyar madárvédelmi törvény védelem alá helyezi. A magyar madártan szempontjából főleg fészkelésének biztos megállapítása volna rendkívül fontos.
A tüzesfejű királyka (Regulus ignicapillus Temm.)
Nagyságra akkora, mint az előbbi, háti oldala élénk olajzöld, oldalt a nyaka narancssárga, a homlok szegélye rozsdabarnás, a fej elején fekete szegés, a szeme fölött húzódó fehér sáv fölött fekete csík, a szemsáv és ennek szegése szürkésfekete, a szem alatt lévő sáv fehér, alulról sötétebb bajuszával határolva. A fejbúb sötét narancssárga; a fültájék olajszürke; hasi oldala szürkésfehér, a torok és áll fakó rozsdásbarna; az olajbarna evező és farktollak külső zászlóján keskeny, világos olajsárgászöld szegély van, az evezőtollak belső zászlaján széles, fehér szegés; a másodrendű evezők külső zászlaján széles, fekete keresztsáv, miáltal a szárnyon két elmosódott, világosabb keresztsáv alakul. A szem sötétbarna, a csőr fekete, a lába barnás. A tojó fejbúbja világosabb narancssárga.
A tüzesfejű királyka sokkal ritkább nálunk, mint a sárgafejű. Ez is elsősorban átvonuló, csak igen ritkán található télen át. Egyébként ez a királyka sem ragaszkodik tisztán a hegyvidékhez, hanem Magyarországon való átvonulása idején a sík és dombos vidéken is megszáll ott, ahol fenyvesek vannak.
Magyarországon való fészkeléséről semmit sem tudunk. Egyetlen adatunk sincs róla, hogy május vagy június hónapban előfordult volna nálunk a fészkelése sokkal kevésbbé valószínű, mint a sárgafejű királyka fészkelése.Gazdasági jelentőségre nézve megegyezik gyakoribb rokonával. Szintén védett madár - a védelmet nemcsak többé-kevésbbé hasznos volta miatt érdemli meg, hanem egyúttal kedves, bizalmas megjelenésével is. Magyar földön való megjelenési viszonyainak és fészkelésének kérdése még igen sok megfigyelést és tanulmányt igényel. Minden rávonatkozó adat a tudomány szempontjából értékes.
Ritkán látunk királykát fogságban, mert nagyon nehezen szokják meg a mesterséges táplálékot, nagyon érzékenyek s gyakran már a fogságbajutás alkalmával elpusztulnak. De ha egyszer megszokták a fogságot, akkor gondos ápolás mellett évekig elélhetnek a kalitkában s akkor nagyon kedves szobatársak. A szobában szabadon tartva, még hasznosak is, mert a legyeket összefogdossák.

A régmúlt ősidőkben éltek olyan hatalmas méretű madarak,amelyek,ha ma is léteznének,bizony veszélyt jelentenének az emberre nézve,ám mivel mára már kihaltak,így utódaik szolgáltatnak káprázatos látv



A régmúlt ősidőkben éltek olyan hatalmas méretű madarak,amelyek,ha ma is léteznének,bizony veszélyt jelentenének az emberre nézve,ám mivel mára már kihaltak,így utódaik szolgáltatnak káprázatos látványt az emberi szem számára. A világ legnagyobb madara minden bizonnyal a 6 millió évvel ezelőtt kihalt Argentavis Magnioficenc lehetett a maga 8 méteres szárnyfesztávolságával. Mai leszármazottja az úgynevezett


Ngoima,amely Afrikában őshonos.

Ez a meglehetősen ritka madárfajta általában Kongóban tűnik fel,vagyis ott ahol már többször láttak a helyi törzsek más különböző különös lényeket is,mint például a tudomány által el nem ismert óriás anakondát,vagy éppen dinoszauruszhoz hasonlító hatalmas szörnyeket. Persze ezek a lények nem csak legendákban és mitológiákban szerepelnek,hanem nem olyan régen jegyezték fel az erről szóló találkozásokat.

Ám egy óriási,korábban kihaltnak vélt ragadozó madár itt Kongóban bukkant fel újra,s ma már mindenki elismeri létezését.



Közismert,hogy a trópusokon napjainkban is előfordulnak 2 méteres szárnyfesztávolságot elérő ragadozó madarak ,amelyek akár a nagyobb testű emlősök elejtésére is képesek. Olyanok is akadnak,amelyek az emberekre is veszélyt jelenthetnek. Közülük a legismertebbek a Fülöp-szigeteki majomevő sas,vagy a Dél-Amerika nyugati partvidékén őshonos andoki kondorkeselyű,amely szárnyfesztávolsága 270-300 cm,míg hossza elérheti a 120-135 cm-t is ! Ám a Ngoima még ennél a madárkánál is nagyobb !



A Ngoima nevű kongói óriásmadár a Kongói –medence környékén ,főként Kisangani városától délre és nyugatra tűnik fel,hogy elragadjon egy-egy kecskét,bárányt,vagy más háziállatot.



A Kongó Nyugat –Közép Afrika legnagyobb folyója ,a maga 4700 kilóméteres hosszával a Nílus után Afrika második és a világ nyolcadik leghosszabb folyója ,amely több 300 halfajnak és számos olyan ,eddig még nem ismert élőlénynek nyújt menedéket és táplálékot ,így sok olyan eddig még fel nem fedezett állat is élhet itt,amelyeket akár kihaltnak vélünk,vagy még nem fedeztünk fel. Ha csónakkal nekivágunk a Kongó folyónak,több meglepetésben lehet részünk,mint azt gondolnunk,hiszen errefelé olyan hatalmas kiterjedésű háborítatlan ,összefüggő esőerdő húzódik,ahol akár számunkra felfoghatatlan élőlények is élhetnek,s nem biztos,hogy előszeretettel fogadják az ember betolakodó motorcsónakját. A helyiek azonban nem csak ezt az óriásmadarat látták ,hanem többször jelentettek olyan híreket,amelyek óriási méretű,vízi kígyókról,vagy éppen nagy testű dinoszaurusz jellegű élőlényekről szóltak. Persze tekergetjük most a fejünket,de Kongó legnagyobb részét még mindig hatalmas őserdő borítja,vannak olyan helyek ahova még nem,hogy fehér,de fekete ember sem tette be a lábát. Ezekhez a területekhez számos esetben törzsi átkok,szellemek,ragadozó lények és más vallási legendák kapcsolódnak,amelyek óvnak a dzsungel életébe történi emberi beavatkozástól. Hát ez nem éppen egy turistaparadicsom,de mindenképpen szemet gyönyörködtető,ám ugyanakkor veszélyes hely is,ahova idegenvezetői kíséret és megfelelő felszerelés nélkül felelőtlenség elmenni. A folyón való lejutás is rengeteg veszélyforrást tartogat magában,s a partvidéken álló,hatalmas őshonos fák kísérteties árnyékot vetnek az arrafelé utazó emberekre. Az errefelé járó tudományos - kutató expedícióknak tagjai sorra tűntek el,nem igen volt tehát még olyan aki be tudott volna számolni a dzsungel mélyén élő állatvilágról,valamint azokról a mitikus lényekről,amelyek néha fel-felbukkannak a környéken.



A Ngoima nevű madár azonban kissé borzolja a helyiek idegeit,mivel a ragadozó madár nagy fenyegetést jelent a kecskére. Nem is csoda,hiszen a madárka szárnyainak két vége között akár 4 méter is lehet a távolság ,bár egyesek szerint 5 méteres példányokat is megfigyeltek,amelyek lábai sacc per kábé emberkéz vastagságúak. A lényről szóló híradásokra akkor figyeltek fel először komolyabban ,amikor André Mouelle ,a Kongói Köztársaság politikusa beszámolt arról,hogy személyesen is látott egy ilyen madarat,amint karmai között egy vergődő ,kifejlett majommal berepült a dzsungel fáin közé.



A kutatók úgy vélik,a Ngoima az afrikai vitézsas egyik fajrokona ,de annál jóval nagyobb ragadozó madár lehet,mely a trópusi esőerdőben él,annak felső lombkoronaszintjén. Majmokkal és kecskékkel táplálkozik,de a méretesebb halakat sem veti meg. A faj populációjának a száma az utóbbi időben erőteljesen megritkulhatott ,mert egyre ritkábban lehet látni ezt a csodálatosan szép és hatalmas ragadozó madarat.

Simon Gergely

 


 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.