Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Zebrapinty

2009.10.11

A hím zebrapintyek példakép nélkül is megtanulnak énekelni. Ezt bizonyította Fehér Olga és amerikai kutatócsapata a New York-i Egyetemen. Három hónapon át elkülönítetten neveltek egyes hím fiókákat, majd éneküket összehasonlították azon fajtársaikéval, amelyek felnőtt hímektől tanultan énekelni.

 Az elkülönített madarak éneke jócskán különbözött a többiekétől, sokkal kevésbé tagolt és hangosabb volt, valamint magas hangok hallatszottak ki belőle. Ezen kívül nem volt ritmusa, és monotonnak hangzott.

 

 

Fehér és kollégái ezután az elkülönítetten nevelkedett hímeket egy-egy fiókával társították, amelyeknek ők lettek a példaképei. Meglepő módon azt tapasztalták a kutatók, hogy bár a fiókák átvették különös tanáraik hangjait, énekük üteme mégis közelebb állt a természeteshez. 

 Ezt a társítást több generáción keresztül megismételték, míg végül három-négy generációt követően újra a természetes dallam hallatszott ki a madarak énekéből. Ebből a kutatók arra következtettek a brit Nature című szaklapban, hogy a zebrapintyek éneke részben genetikailag kódolt, a környezet azonban tovább alakítja. 

 Kissé más a helyzet a hangszínnel - tudósítanak német kutatók az Evolution című szaklapban. A Max Planck Madártani Intézet kutatója, Wolfgang Forstmeier és kollégái 809 zebrapinty énekét vizsgálták meg, és megállapították, hogy a hangszín nagymértékben örökletes tulajdonság. Ennek oka, hogy a hangképzőszervek felépítése, mint ahogy a testnagyság is, nagyrészt a genetikától függ.

http://www.idre.hu/kepek/diszpintyek/zebra/pasztelbarna.jpg

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.